Nagy Csaba /Gyémánt/
Tavaszodik
Zöld köntösbe
öltöztek a dombok,
vastagon már a lomb
a bokrokon, a fákon
a dombtetőt
még most is
fehér foltok fedik,
nem igyekszik
elmenni a tél
a madár-fütty talán
ami tavaszt sugall,
az egyre szebben
áthidaló fény,
s a sok virág-szirom
és egy tündöklő,
lázban tartó érzés,
szereteted,
ami már bennem él
öltöztek a dombok,
vastagon már a lomb
a bokrokon, a fákon
a dombtetőt
még most is
fehér foltok fedik,
nem igyekszik
elmenni a tél
a madár-fütty talán
ami tavaszt sugall,
az egyre szebben
áthidaló fény,
s a sok virág-szirom
és egy tündöklő,
lázban tartó érzés,
szereteted,
ami már bennem él
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése