Csitáry-Hock Tamás
Van az élet...
Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját.
De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így
élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni
az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak
lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg tudsz
állni, és a lélekre figyelsz. De csak akkor
tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki a helyén
van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat helyükre kell tenni.
Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére. És akkor nem lesz hiány.
Nem lesz hiány, aminek pótlására millió megoldást próbálsz kitalálni. De a
hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját
csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges
időtöltés, és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére.
Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs,
mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy
mozdulat. És akkor kezdődik az életed.
Van ilyen élet.
Van ilyen élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése