Margot - Szemed

Margot

Szemed

Bántottalak, nem nézel reám.
Szemed, mint háborgó óceán,
Haragvóan, sötéten szürke,
Ridegen villog benne a fény.
Csókomtól mintha csendesülne,
Melegség vibrál szemed íriszén.
Majd zöldre vált, mint déli tenger
Csillogó, napsütötte vize,
Már ölellek sóvár kezemmel,
Testedben ébred a vágy íze,
S egy tengerszem mélységes kékje,
Mi magával ránt, lehúz a mélybe.