Ábrahámné Ági
Ars poetica
Úgy érzem eljött az
ideje annak
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.
http://youtu.be/T4Lwqvuc184
VálaszTörlés