Bodó Csiba Gizella - Imbolygok a létben

Bodó Csiba Gizella

Imbolygok a létben

Imbolygok a létben,
Mint a fa letört száraz ága,
Kénye kedvére himbálja a szél.
Imbolygok a létben,
Mint ki teliholdnál
Félálomban lépdel
Képzelt vár fokán
És semmit nem ér el.
Nem tudom mi felé haladok,
Vagy mikor zuhanok
Vagy mozdultam-e egyáltalán.
Imbolygok mint a szél-
Dédelgette bambusz csengő,
Bús búgó hangja vidámra vált
Ha átöleli a szellő.
Imbolygok mint a levegőn
Átlibbenő frissen mosott
Ruha illata,
Mint a busz zaja
Lecsurogva a dombon,
Mint a sziréna vijjogás
Jóval túl az utcafronton,
Mint a madár surranás,
A mókus ágról-ágra ugrálása
S a gondolat hirtelen tisztulása;
- Hiszen imbolyog minden!
Talán az egész világegyetem.
Talán a Föld most fordul
Másik oldalára,
Talán a közelgő ISON bolygó
Himbálja köröttem
Az elvesztett stabil pontot?
Hová dobjak horgonyt
Ha minden imbolyog?
Lehunyom szemem.
A ringó imbolygások,
víztükrén a körkörös hullámok
Lassan elsimulnak,
az esti csendben
Minden mozdulatlan!