Siktár János
Repülnek az évek
Kerestelek, szívem
újra rád talált,
beszívtam bársonyos bőröd illatát.
Megperzselt, elvakított a szerelem,
elsuttogtam százszor a Te nevedet,
álmomban is kívántalak kedvesem.
Szeretkeztünk, lelkünkbe a kéj osont,
mosolygott a holdsugár az égbolton.
Együtt voltunk oly' sok tüzes éjszakán,
eggyé váltunk, nem lehet ez múlt csupán,
ketten leszünk öregségünk hajnalán.
Elrepült már villámgyorsan negyven év,
vissza is tekernénk idő kerekét.
Nem válunk el soha mert mi szeretünk,
idős korra is fiatal a lelkünk,
hiszem én mi mindig boldogok leszünk.
beszívtam bársonyos bőröd illatát.
Megperzselt, elvakított a szerelem,
elsuttogtam százszor a Te nevedet,
álmomban is kívántalak kedvesem.
Szeretkeztünk, lelkünkbe a kéj osont,
mosolygott a holdsugár az égbolton.
Együtt voltunk oly' sok tüzes éjszakán,
eggyé váltunk, nem lehet ez múlt csupán,
ketten leszünk öregségünk hajnalán.
Elrepült már villámgyorsan negyven év,
vissza is tekernénk idő kerekét.
Nem válunk el soha mert mi szeretünk,
idős korra is fiatal a lelkünk,
hiszem én mi mindig boldogok leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése