Szeitz János - A lét csodája

Szeitz János

A  lét csodája

Életednek többször volt része a kétség
Mint az ifjúság bővérű öröme.
Mi formált hát ilyen kecsessé,
Látásod, mitől fakaszt másokban
Vágyakozásban dús örömet? Talán,
Mert nem tűröd a szánakozást?
Pedig mennyi döbbenet sújtotta már
Derűs reményeid: a sors szeszélyei,
Világra jöttöd baljós csillagzata,
Televény ősi átok? Nem,
Nem hiszek sem csodákban,
Sem átok babonákban!
Kiválasztott vagy: Ibsen Nórája,
Tolsztoj Annája, a lázadó
Ember-asszony, a Nő, a Szerető,
A teremtő hit anyaméh hűsége,
A természet makacs élni akarása.
Az élet, az emberi lét egyetlen
Hiteles csodája.