2015. december 9., szerda

N. Horváth Péter - Teljes fényben



N. Horváth Péter

Teljes  fényben

Hosszú  éjeken  át  vártam  rád  Kocsordon .
Te  is  ott  vártál,  de  nem  láttam  a  ködben;
hatszáz  kilométer  lépésnyire  tőlem,
s  nem  láttad,  hogy  én  is  azt  a  páncélt  hordom .
Két  egyforma  láncing  sajgott  a  testünkön,
fagyos  magányból  és  forró  vágyból  szőtten
— a  vonat  is  késett,  amin  érted  jöttem —,
esély  sem  látszott,  hogy  megírom,  s  elküldöm .
Minden  zárva  volt,  hát  nem  sürgönyözhettem,
ám  egy  régi  fohász  forgott  az  agyamban :
ha  nem  üzenhetek,  a  tiéd  megkapjam,
s  mielőtt  késő  lesz,  találkozzunk  ketten .
Lassan  felszállt  a  köd,  kikékült  felettünk .
Észrevettük  egymást,  teljes  fényben  látlak;
amíg  élsz,  őrizlek,  s  őrzöl  a  világnak .
S  elhisszük,  hogy  minden  kínunkat  feledtük

1 megjegyzés: