Siktár Éva - Halkan sír e dal ...

Siktár Éva

Halkan sír e dal …

Búcsú nélkül mentél el
nem mondtad, hogy vége
siettél, mert elkésel
mondtad, szívem tépve...

Halvány mosoly ajkadon,
behunytad a szemed,
könnycsepp gördült arcodon
nem közölted velem

azt, hogy többé nem leszel,
hideg lett a szíved,
mondd csak, már nem könnyezel,
gondolod, hogy minek...

Ármány szőtte szenvedély,
összekuszált képek,
lágy dallam, mely oly' mesés,
s kigyúltak a fények...

Tudod, kedves pillanat,
találkoztam Véled
és mióta nincs szavad,
nem hiányzom Néked...

Felgyülemlett indulat,
szólt a másik éned,
velem többé nincs utad,
nem én, hisz' Te kérted

azt, hogy legyek barátod
összetört a lelked
vagy legyek a halálod,
de nekem ez nem megy.

Ellentmondtam többször is,
túlcsordult a pohár,
belém tőröd nem döföd,
lelked szikes, kopár!

Elindult a vonatod,
menj, ha menni akarsz,
szívedet itt nem hagyod,
halkan sír ez a dal...