Turza Sándor - Test, vagy lélek

Turza Sándor

Test, vagy lélek

A szoba csendjében szemeimmel
játszó félhomály, csöppnyi nesz,
belép a király.
Keményen emel magához, egy száj
kívánsággal ér a szájhoz.
Selymes simogatás ajkamon,
vajon a lélek kapja, talán én a test kapom?
Egyek vagyunk-e, együtt értünk-e meg
a szerelemre, karmokkal simogató ölelésre,
a másikban elmerült remegésre?
Félhomály, ott áll a szerelem, mint király,
kérdésem szórom felé, az érzés kié?
Lehajtja fejét, vállán megcsúszik a palást,
bólint: magadban keresd a magad igazát.
Kérdeném tovább, de a király helyett
félhomály, némaság.
A tiédet kérdeném, játékod ez, vagy
az ajándék enyém?
Szemedbe nézve hallgatok, hosszan
fárasztanak, váratnak a válaszok.
Az imént ajkamba harapó ajkak
a lélekben szavakért kutatnak,
hisz ő csak érez, híján van a szavaknak.
Ajkaddal csókol, kettőnké a mámor,
s nem tudjuk kitől kapjuk,
lélektől, vagy a szájtól?