Gligorics Teréz - Ma valamiért sírhatnékom van

Gligorics Teréz

Ma valamiért sírhatnékom van

Ma oly nagyon sirhatnékom van…
Belenéztem szemeidbe,
s ott, ahol a nap tündöklött még tegnap,
csak a holnapok sötétségét láttam
szemembe  kacagni,
őrülten kacagni…
Nap-nap után érzem
gyanusitó tekinteted,
amint ott, a világomon túl,
a jövőbe nézel,
a semmibe nézel,
fáradtan, összetörten
némán, mig  elvérzel…
Ragyognak szemedben még a csillagok,
De akire ragyognak, már nem én vagyok,
lehulottam, mint falevél a fáról,
s most jégcsapok lógnak fekete ruhámról,
fázom, fázom oly kegyetlenül
amint szivem végleg elmerül
a sötétség örök tengerébe
s imádkozom, kezem összetéve,
hogy találjak csak egy csillagot,
mely nekem ragyog amig itt vagyok…
Ám a  remény itt már hasztalan,
a holnap volt… s már nagyon messze van….