Tokaji Márton
Magányban
Nappal és éjjel hűs
alkonyon,
Voltunk ifijak egykoron.
Sütött ránk fényes napsugár,
A Hold az égen már lopva jár.
Takarónk bársony és fekete,
Üstökös száguld felette.
Elmúlt a nyárnak aranya,
Dér ült fekete hajamra.
Lassan eltelik életünk,
Lehet, hogy holnap elmegyünk?!
Magányban ül a fájdalom,
Ma a régmúltról álmodom.
Voltunk ifijak egykoron.
Sütött ránk fényes napsugár,
A Hold az égen már lopva jár.
Takarónk bársony és fekete,
Üstökös száguld felette.
Elmúlt a nyárnak aranya,
Dér ült fekete hajamra.
Lassan eltelik életünk,
Lehet, hogy holnap elmegyünk?!
Magányban ül a fájdalom,
Ma a régmúltról álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése