2016. augusztus 10., szerda

Gősi Vali Esengő



Gősi Vali

Esengő

a tengert és a folyókat is
csak nézni szerettem mindig
a parton ülve hallgatni a csendet
a víz dalát
a hullámok ringatózó sóhaját
bámulni a végtelen égre ahogy a vízre hajol
és a horizonton szikrázóan vajúdik
a születő nap
vagy a parton ülve búcsúztatni
a bíborpalástban haldokló csodát
csukott szemmel remélni az örök körforgást
a végtelenség misztériumát
vágyni hogy a rejtély feltárul egyszer


és akkor talán
- valami különös kegyelem részeseként -
hálát érzek majd hogy a fiam
áldozhatott misztikus szerelmének
a tengernek élete utolsó pillanatáig
amíg az - áldozatául elragadva -
örökre magához nem emelte őt
...bár megtudnám mit érzett akkor
bár jönne egy álombéli üzenet legalább
hogy boldog volt abban az utolsó
végzetes pillanatban is
- VÉGTELENÜL boldog -


mik vagyunk mi neked Uram
- kérdezem gyakran - de nincs felelet
alázattal köszönöm mégis létemet
könyörgök és imádkozom szeress Nagy Úr
de ne az én testemet
ne a tűnő anyagot szeresd amely semmit sem ér
szeresd akiket szerelemben életre hívtam
akik közül egyik már hozzád közel
a tökéletes létben bolyong úszik feléd
a mindenség végtelen áradatában


imádkozom hozzád Uram
de vajon meghallod-e esengő imáimat
imádkozom és erősítem hitem
mi mást tehetnék e félelmetes rejtelemben
talán tehetek valamit Istenért
emberért a lélekért magamért
fájdalmas-szép létünkért
eltávozott szeretteim emlékéért
s talán jó úton járok akkor is
ha esengő imáimon kívül
semmi egyébre
nincs
erőm


"Azért a víz az úr" c. prózai írásom (naplójegyzetem) hangulatára

1 megjegyzés: