Szeitz János
Szerelem a háló
felett
Rohanunk, bolyongunk,
ténfergünk a világban.
Érzelmeinket, s
eszünket morzsolják csodák,
az anyagba szédült
szellem vajúdásai,
az atommag nyüzsgő
részei közé merülve
mesterkedők embert
torzító alkotásai.
És vesztenek
milliárdokat bűvöletükbe,
konok hatalmak, s
istenüket hagyott hitek
tobzódásai, eladott
hétköznapjaink,
és ocsúja piacra
vetett ünnepeinknek.
Ami felette létünk
maradt, a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése