Szokolay Zoltán
Hideg van
Kollázs Weöres Sándor
első könyvének soraiból
Nyújtott tenyérrel a templom előtt
a mindenségben elsimulva
hiába kérdeném:
ismersz-e, mondd?
Az ember gyönge lesz megint,
méltóan az ínyenci kegyre,
kovakővel tördeli ki a fogaimat.
Ne mondjátok, hogy nem vagyok.
Véres az ég ajaka,
térületlen merülök
formák közül a sugarak közé
és hátad árnyékát a falra vetem
Nem tartja titkát senki sem,
holt idomaikból kikeltek a fák.
Ablakomon a hajnali tűz:
az Isten, mint a vérrózsa, kacagva kivirágzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése