Ficzura Ferenc
Emlék köti még a
teret
Eltűnt a menny,
odaveszett,
mint a mesék, üveghegyek,
hófehérkék, farkaskomák,
meghitt terű, meleg szobák.
Bódult mára szusszan a szél,
rajzol, festi képét a tél,
égboltgyöngye, hideg könnye,
zúzmara hull fára, földre.
Emlék köti még a teret,
messzesége üres keret,
végtelenben magam látom.
Nyugodalmam megtalálom?
Foltos felhőn fényfolt-habok,
tündérvilág rabja vagyok.
Létburokban gyémánt szitál,
jégből formált kristályvirág.
mint a mesék, üveghegyek,
hófehérkék, farkaskomák,
meghitt terű, meleg szobák.
Bódult mára szusszan a szél,
rajzol, festi képét a tél,
égboltgyöngye, hideg könnye,
zúzmara hull fára, földre.
Emlék köti még a teret,
messzesége üres keret,
végtelenben magam látom.
Nyugodalmam megtalálom?
Foltos felhőn fényfolt-habok,
tündérvilág rabja vagyok.
Létburokban gyémánt szitál,
jégből formált kristályvirág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése