Gősi Vali Hófehér pillanat; - Elhagyottan

Gősi Vali

Hófehér pillanat

Még szundít a régmúlt pillanat
fülembe suttog lágy ütemben halkan
valami bolondos dallamot a szél
a pőre fákról arcomba hull a dér
porzik a hó a talpam alatt
lépteimre feldereng
egy tündefényű emlék
ocsúdik a tél fátyla alatt
elkísér a hóesésben hosszan
mint egykor Ő
és mellettem marad

*

Elhagyottan

Gyakran álmodtam szépeket,
de ködben elúszó fényre-ébredések
fakasztottak mindig újra keserű,
csalódottság-szürke könnyeket.
    Kértem kegyelmet százezerszer
sírva, esdekelve, vádló
"miért"jeimre - nincs válasz
azóta sem. Mégis, néha még
kapaszkodom semmibe hajló
álmaimba, és fojtott indulattal
kérdezem: miért hagyott
remények nélkül a hatalmasnak,
jóságosnak hitt Isten?