Szomorúfűz
Lassan elköszön ...
Még tél van. Unott,
szürke napok búsan lépegetnek tova.
A nappal gondjait
takargató éjszakák, bánatos ébredések.
Ködösek, deresek a
reggelek, messzebb, távolabb tűnő havas napok.
Néha derűsebb, hideg
delek, álmos délutánok szelídsége.
Fehér hófoltok a
tetőn, a kertben, dércsipkések az örökzöldek lombjai.
Az alkony csendesen
kopogtat. Meghitt dallamok az estében.
Finoman csak az
otthonunk melege ölel, emlékképek hangulatában.
Az olvadással
elköszön lassan a tél és elhozza az újulást, a Kikeletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése