Kovács Daniela
Az elmúlás szele …
A tél jeges szorítása fogságban
tartja a faágak eddigi szél-tenyérben való simulását. Az ágakon itt-ott még
rozsdálló levéltetemek vágyakozva hullanának már az anyaföldre, de a fa
képtelen elengedni őket. Olyanok, mint mi, önző ragaszkodók. Hisz mi is képesek
vagyunk a haláltusájukat vívó szeretteinket a magunk megnyugtatására időtlen
időkig az élet látszatát fenntartva, akár gépekhez kötve is itt tartani. Hogyan
is várhatnánk rügyfakadást ott, ahol az elmúlás szele még nem söpörte tisztára
az örök körforgás állomásait?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése