2018. január 23., kedd

Siktár János - Tündérpalotát építek ...




Siktár János

Tündérpalotát építek...



Éjente neked tündérpalotát
rakok, gyönyörűbbet, mint a csodák.
Tengernyi smaragdból vert alapon

gyémánt-kavicsokból összerakom.


Színe, szemeidnek tenger-ege
s vadon haragos-zöld rengetege.
A lelkem e kastély, kis kezeid
egy mozdulatára megjelenik,


s meghallva megejtő énekedet,
száll, mint aki bortól részegedett,
s követve a hűs fények fonalát,
két gyönyörű csillagon suhan át,


s perc pereg, űzi előre vakon,
keresztül a hulló csillagokon.
Túl-túl az idő ringó körein,
túl a sugarak fény-tengerein


áll egy kupolás, fényes palota
vággyal teli éj álmodta oda.
Kertjében a lombok annyi gyönyört
őriznek, akár dús magvat göröngy.


Napként kacagó virág-remekek
várják megadó tekintetedet.
Talán csak eléri egyszer az út
kastélyom, és az lesz diadalút.


Ha egyszer ezüstös csend-fonalon
szívedre talál a bús unalom,
s emlékeid alját megkutatod
a dombot, a zengő kis patakot,


hívj engem! Egyetlen szó ereje
szívem üde vérrel tölti tele,
itt áll palotád a régi helyen,
még ég szívemen a hű szerelem,


jöjj hát ide, jöjj, meglásd, a Tejút
sző majd föléd szép csillag-koszorút,
s a végtelen ég kellős közepén
néked kegyes oltárt állítok én.


Minden csak azért van, hogy te örülj,
szedd a csillagokat magad körül,
a föld, a világ érted kavarog,
de csendbe merül, ha úgy akarod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése