Török Sophie - Istennek táncoltam

Török Sophie

Istennek táncoltam

Ruhákkal fojtott derekam nyújtózni vágyik,
nyújtózni mindenből, mi szorít és gátol és lenyom.
Ahogy nyújtózna rügybörtönéből a göngyölt levél,
ahogy nyújtózva száll ki szoros bimbójából a tág kehely.

Fejem fölött nyújtóznak lengő karjaim,
égi melódia parancsa ingat,
már szállok, szállok elnyúlt derékkal,
könnyű lábaim repkednek,

mint táncos szalagok a szélben.

Nem vagyok test már, gondolat sem vagyok,
nem vagyok vágy, se fájdalom, se félelem.
Magány vagyok és öröm vagyok,
nehéz testemet lebontom, csillagok ritmusa ingat.

Néma vagyok és láthatatlan és megfoghatatlan,
egyedül vagyok, életem elfeledtem.
A föld nehéz törvénye varázsából feloldott,
ölelő ütem ház és taszít, lenget és elröpít.

Nehéz életem elfeledtem. Csak az Isten lát
és hódoló táncom ritmusára
velem mozognak millió csillagok.