Hollósy Tóth Klára
Február van…
Farsangi bál
Viszlát, télnek ócska
szalmabábja,
uralmadnak végre,
vége van,
örömömben elmegyek a
bálba,
búcsúztatni téged
boldogan.
Felöltözöm színes
maskarába,
hozzá egy jó álarcot
teszek,
így veszek majd részt
a maszkabálba,
hol mindenki boldogan
cseveg.
Áll a bál, s a lábak
egyre járnak,
amíg aztán vége lesz
a táncnak,
rohan a tél, s
örömdalunk harsan.
Az lesz majd a
legtalálóbb jelmez,
jön a tavasz, a
virágos herceg,
s véget ér a
télkergető farsang.
*
A tél cseppkövei
Ráült a tájra a fagy
némasága,
jégtüze beérett, mint
a bor,
régen vágyott sivár
mámorára,
a halott világ
szikrázón ragyog.
Fagycsillagokon cseng
muzsikája,
mogorván vijjog árva
szirteken,
tombolva tört a
végtelen tájra,
míg csillog a világ
fenségesen.
Hógörgeteg, lavinák,
hótömeg,
a világ, sokhegynyi
hó, villogó,
semmi nesz, csak
jégcsapok, cseppkövek,
mindenütt végtelen
hó, csillogó.
Az ég szürkén fölénk
végtelenül,
mint fagyszilánkok a
csillagtanyán,
a szelek fagylehelete
lendül,
erejéhez az ember
mily parány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése