Szakonyi Károly
Februári napsütés
részlet
Ahogy a reggeli
pára-, korom- és füstfellegen át lassan a pesti házak homlokára csúszik a fény,
a sárga nap felderíti a tél végi szürkeségből az utcákat – s az embereket.
Langymelegnek érezzük a plusz egy-két fokot; tartós és kemény volt a tél. Itt,
a sík oldalon már csak néhány bemocskolódott, járdaszélen maradt hóbucka
emlékeztet a fagyokra, de a budai oldalon, a dombos vidéken még zúzmarásak a
korai órákban a fák; még hó borítja az erdőn az avart.
A váratlanul ránk
zúduló februári napsütésben piszkosnak és kopottasnak látszik minden; szürke
por tapad a járdákra, homályosak az ablaktáblák, sárosak, maszatosak az autók,
mi pedig sápadtak vagyunk – ez alig tűnt fel a téli sötétségben. De a tereken
már rügyfakasztásra készek a bokrok, a padokon kigombolt nagykabátban
sütkéreznek a gyereküket napoztató anyák; a fény majd színessé teszi újra a
várost, az első márciusi esők majd tisztára mossák a köveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése