2012. október 15., hétfő

Tokaji Márton - Egyedül vagy



Tokaji Márton

Úgy állsz a semmi közepén
mint fa a puszta ölén.
Gyökereid a földbe kapaszkodnak,
őseid már messze hadakoznak.
... Megöregedett a háromnegyed
századnyi idő.
Feletted évszakok jöttek, mentek,
a csillagok sokszor útra keltek,
Fájdalmassá vált a világ!
Az élet tánca már egy gyöngéd sóhaj,
Szürkévé vált minden hajnal.
Túlélő vagy ki dacol a léttel.
Az élet is egy kihúzott tétel.
Az idő száguld feletted, és feleletet
ad helyetted, veled és nélküled.
Társaid rég néha integettek.
Elköltöztek, vagy messzire mentek?
Itt állsz térben és időben!
Élsz az örök fényben, homályban,
árnyékvilágban.
De egyedül vagy, mint fa a puszta ölén.
Életed is egy olcsó regény,
meglehet, hogy lyukas garast sem ér,
hiába kapaszkodsz a semmi közepén

1 megjegyzés: