Gligorics Teréz
Azóta
Valaha egy büszke erdő
Leveleit reám szórta,
Újra zöldült minden ága.
Hol az erdő már azóta…
Margarétot dajkált a szél,
Holdas estén szólt a nóta,
Harmatkönnyes szirom ébredt,
Hol van a hold már azóta…
Mosoly ült két boldog arcon,
Tiszapartot amint rótta,
Egybefontak szívet, lelket.
Hol a Tisza már azóta…
Valahol egy temetőben
Mint a gyertya, ki van oltva
Két lélek…Az egyik meghalt,
S ott a másik is azóta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése