2012. október 9., kedd

Zsiga Lajos /Alkotok/ - Te bennem élsz


Zsiga Lajos /Alkotok/


fehérre meszelt falak
vigyáznak rád
bennem
temetetlen hitem
még él
amivel felkorbácsolom
a végtelent
előre lendítve
az idő néma kerekét

te vagy a végtelen
a messzi, s a közel
te rajtad túl
nem létezik semmi sem
bár szülhet
új világokat
árva képzelet
elérni azt
nem fogja, tudni
soha senki sem
tőled innen
s tőled hová visz még
az út
egy örök mozgó kör
hol bent, hol kint
mint vásznon
a festékek között
a lazúr
megcsillan egy új világ
mint egy új szín

lehet-e annyira bölcs
majd az ember, hogy
magába keresse
a végtelent
az Istent
mert amit adott
azt még nem vette el
Isteni örökségünk
a ránk hagyott élet

életben az ember
az örök gyermek
hiába kérges keze
arcon ráncba bőre
lassan hagyja, hogy
az idő legyőzze
a lelke az marad időtlen
fiatal örökre

szolga- e az értelem
vagy csak szirom
a kék virágon
amit a test magába zár
a lélek oltárát díszítő
fényes irgalom
tüzében Istenem
a Te arcod ragyog

1 megjegyzés: