Gyurkovics Tibor
Áldás
Megadatott még úgy
szeretnem,
ahogy még sosem
szerettem,
hogy kitárom az
ablakot,
és látom hogy a nap
ragyog.
Hogy bedől a fény a
szobámba,
A szemembe, szívembe,
számba,
és én magam is
ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld
rejtekem
lopódzik be a
naplemente,
mielőtt lebukik a
nap,
arany sisakban
lássalak.
Téged, akit még úgy
szeretnem
megadatott, ahogy nem
szerettem
senkit se, talán csak
Istent,
ki benned végül is
fölismert:
hogy fény vagyok,
hogy szép vagyok,
s övé vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése