.kaktusz - A fény - a szeretet

.kaktusz

http://youtu.be/YQB6WlKrSRE

 

Tudod arra gondoltam,
ha valakit akaratlan is
a sötét erdőben talál az est,
honnan nem látni se holdat,
se a csillagokat,
semmi pontot, ami utat mutat,

akkor a lidérceket hiszi könnyen,
hiszen létezésüket átéli maga is:
ijesztő, hogy a sötétben
mi minden előbúvik,
ami nem is létezik tán világosban…
pedig amit megtapasztal, csak olyan,
mint az-az ijesztő,
rámeredő szem, mi valójában
a világító szentjánosbogár…
de hajnal felé megváltozik minden, amikor
örömére megjelenik a jó barát,
a fény, akire számítani mindig lehet,
ki helyére teszi a dolgokat,
eltünteti a lidérceket,
megnyugtatja az idegeket,
és kifelé az utat mutatja,
az éjszakai rém, vele kézen fogva
mosolyogtató lesz újra…
sokszor az embernek
a sötét erdő a fejében is ott van,
ami testét lelkét átjárja fokozatosan:
lidércek azok a gondolatok,
amiktől szabadulni nem képes,
csak jár körbe-körbe a sötétben,
miközben hiszi, a valóság az,
s hogy tett előre hatalmas utat,
az éjszaka követi őt kitartóan…
egy-egy ellenség minden fa,
gyilkosa minden gondolata:
abból az útvesztőből
tán ki nem keveredik soha,
ha nem csinál világosságot
benne a fény, a megnyugtató,
a kiutat mutató szeretet.

2012. november 09.