Kovács Daniela
Hiányzol
A méz-sűrű éj ágyat
vet szobánkban
kíváncsian néz az
emberarcú hold
árnyékok bújnak komor
ködruhába,
akárcsak szívem, mely
gyötrődve dobog.
A vetkőző lomb barna
bánatában
a járdán haladóknak
búcsúzóul int,
levél-rejtette fájó
panaszában
stigmaként őrzi a
messze csengő kínt.
Hangtalan verssé
változik a szavam
tusba mártott tollam
csupa fájdalom
fáj a tájnak is, a
liget sírva fakad,
és zokogok én is,
mert hiányzol nagyon!
http://www.youtube.com/watch?v=wFeikACDflU
VálaszTörlés