Leleszi Balázs Károly - A cselekvő felebaráti szeretet

Leleszi Balázs Károly

A cselekvő felebaráti szeretet

Még ha én volnék a legékesebben szóló szónok, és mindenkiben égő csipkebokrokat tudnék is gyújtani, de ha nem lángolna szívemben a cselekvő felebaráti szeretet tüze - példabeszédeim szimbólumok volnának csak, a retorika szabályait követve.
     Még ha meglátnám is az utcák és az Éjjeli menedékhelyek kataklizmáját, a reménytelenség rothadását, és ha leteperne s megrendítene is a mezítelen jajkiáltás, de ha hiányozna szívemből a cselekvő felebaráti szeretet fénye - illúziókat kergetnék, a képzelet világát.
     Még ha remetének mennék is, s a sivatag száraz pora csikorogna fogaim közt, és a féltett javaimat vagy a bankszámlám teljes összegét a szociális hálóba juttatnám, segítvén ezzel a rászorulókat, de ha életem mozgatórugója nem a cselekvő felebaráti szeretet - minden tevékenységem porózus volna csak.
     A cselekvő felebaráti szeretet nem vaksin tapogatózik. Soha nem nem fárad el. Gyűlölettelen és türelmes. Nem ismeretes előtte a magány kongása. Az elesettben egy angyalt lát, akit meg kell ajándékoznia.
     A cselekvő felebaráti szeretet jól ismeri saját mélységeinek örvénylését, így nem keresi a másikban az okokat.
     A cselekvő felebaráti szeretetet nem lehet szidalmakkal vagy gúnyolódásokkal kikezdeni. Mindenkivel törődik. Ébren vigyázva őrködik. Néma és láthatatlan marad. A szeretet lett az életenergiája.
     A legígéretesebb tervek sem fognak mindig szárba szökkenni. A nyom, mely elénkbe vágva kanyarog a messzeségben: nem biztos, hogy célba ér. A kincs, amit oly erőteljesen szorongatunk: elveszhet. Minden emberi remény: csak csalóka lidércfény - de Krisztus Jézusban mindezek valósággá válhatnak.
     Valaha sokat álmodoztam, így kutattam rendeltetésemet és jövőmet. Mostanra már tenni és munkálkodni szeretnék. Mert egy lépés a keskeny ösvényen többet ér, mintha tétlenül álmodozva szemlélődnék… Mindig csak egy apró lépést akarok megtenni - így közelíteni az Ég felé.