Margot - Hiányod

Margot

Hiányod

A lelkemből,
Minden pillanatban,
-Mit hiányod okoz-
Kiszakad egy darab,
S ahogy múlik az idő,
Bennem már csak
Üresen tátongó
Hatalmas űr marad.

S ebben a széthullt
Földöntúliságban,
Bálvány lettél.

- Én, kővé váltam.