2012. november 8., csütörtök

Nosztromosz - Csak állj meg egy pillanatra ...



Nosztromosz
Csak állj meg egy pillanatra ...
Miért-e rohanás, miért vágyunk annyira előre menni?
Nem látjátok, hogy meg kéne állni, és érezni a perc gyönyörét…
… megérezni hogyan múlik fölöttünk az Idő, és csak figyelni.
Megállni úgy, mint mikor a folyóba gázolsz, és csak hagyod
hogy a víz körülölelje a lábad, hogy Te legyél a mozdulatlan,
míg Ő az életútján tovasuhan…

Csak állj meg egy pillanatra és érezd, ahogy az Idő körbeölel.

Fogadd el, hogy senki sem él örökké… minden mulandó.
Majd lépj előre egyet… még egyet és gyorsíts!
Fusd le az Idő szekerét, és nevess az arcába!
Mert bár Ő az örök, Te mégis több vagy mert ismered őt,
és tudod, hogy ha nagyon akarod… megállíthatod!

Csak állj meg egy pillanatra és figyelj… hallod hogyan suhan el?

1 megjegyzés: