P. Pálffy Julianna - Hiányzol

P. Pálffy Julianna

Hiányzol

Karod messziről ölel,
tenyeredben szunnyad még
egy simogatás,
szemedben felszikrázik
az öröm - mert várlak,
most csendes a szívem,
nem hallja senki más.
Hiányzol.
Veled ébredek, a hajnal
hoz egyre közelebb,
hogy így legyen a keserűből
estére - sokkal édesebb.