Bella István
az eget,
őszi szél leheletet,
omlatag romnál
elszaladt,
zöldgyöngyű gyíkot fű
alatt,
selymes sás suttogó
fejét,
a lányhangú
tücsökzenét,
lenge derekú,
ingatag,
fénykoszorús
fűszálakat,
bomló orgona illatárt,
a pettyes
katicabogárt,
a munka lázas énekét,
kibomlott keblű,
selymű rét
illatát, napot az
egen,
a teremtésnek
szertelen
örömét, ringó
réteket,
feslő, bimbózó
életet,
viharzó kürtű
gyárakat,
felettük égő álmatag
foltjaival a
felleget,
a fecskéket, embereket,
arcod tavaszát,
nevedet,
szeretlek, s mindent
szeretek…
http://youtu.be/kauBErzPOKU
VálaszTörlés