2013. november 15., péntek

Szomorúfűz - Az elmúlás ...



Szomorúfűz

Az elmúlás illata

Az égbolton rózsafelhők úsznak.
Halk óraketyegés mutatja a múló időt.
A kora őszi reggelek ébredő napsugara pókhálószerű fényeket rajzol.
Beszínezi a faleveleket, az érő gyümölcsöket.
Az idő is csendesen megáll, és dallamok szárnyalnak.
Szelíd, simogató még a Nap.
Az őszidő mint egy csodálatos melódia.
A vizek felől halk duruzsolással kúszik az elmúlás illata,
a felhők a horizonton és dallamokban sóhajtoznak a susogó ágak, levelek.
Az ősz elszenderíti a természetet.
Bíborszínű az alkony, halkan szitál a szürkeség, sötétséget borít a bársony égre.
Elpihenve, eltűnődve békés, szelíd álmot szórva a szemekbe,
a boldog és boldogtalan lelkek elcsendesedésében
- az őszi éjszakák nyugalmában.
A felhők, a dallamok, a madarak nyugovásában.

1 megjegyzés: