2013. november 22., péntek

László - Árnyékod árnyéka



László

Árnyékod-árnyéka

Játszik a fény a sötéttel,
Macska az egérrel,
Nap a szemed fényével,
Méz az ajkad ízével,
Szél bőröd illatával,
S te velem!
Mi tévő legyen
Szegény bolond fejem?
Elmész mellettem,
Megérinted reszkető kezem,
Elcsípem mosolyod,
Hogy utánad menjek nem hagyod.
Türelemre intesz,
Közben magad körül rózsaszirmot hintesz.


Játszol velem! Hagyom!
Nem tudom miért, de jó nagyon,
Hogy harcolnom kell érted
Követnem kell téged,
Mint egy kísértet,
Nehogy észre vedd,
Vigyázom minden léptedet.
Lopnom kell tekinteted,
Minden érintésedet,
Ha angyali arcod felmerül,
Szívemre a bánat ül,
Mert félek, hiába lihegek nyomodba,
Mint egy kiskutya
Lihegve, csaholva,
Árnyékod árnyéka maradok,
Utánad csupán sóvároghatok.


Játszol velem? Hagyom?
Én ezt már nem akarom,
Látom elment vonatom,
Pedig megvettem rá a jegyet,
Azt hittem el nem késhetek,
De nem látok mást
Csak füst felleget,
Mi amott a távolban,
Távolodik gyorsan,
reám nevet,
Röhögve füttyent.
Játszik a fény a sötéttel,
Macska az egérrel,
Nap a szemed fényével,
Méz az ajkad ízével,
Szél bőröd illatával,
S te velem!

1 megjegyzés: