Ódor György
Szunnyadó
Öreg lett bennünk a nyár, a tél is,
ha ölelünk, tán azért, ne fázzunk,
mint cédrus, hajlok feléd le térdig,
mit tegeztünk, lassan lemagázzuk.
Mellettem vagy, de mégis csak magad,
valahol csendben hal egy kismadár,
kint visít a világ, te hallgatag
szenvedéssel élsz bent, rohansz tovább.
Ne félj, semmi baj, nem én kesergek:
többezernyi édes éj énekel
fülembe el nem múló szerelmet.
Csak immár lehunyt szemmel érlek el.
ha ölelünk, tán azért, ne fázzunk,
mint cédrus, hajlok feléd le térdig,
mit tegeztünk, lassan lemagázzuk.
Mellettem vagy, de mégis csak magad,
valahol csendben hal egy kismadár,
kint visít a világ, te hallgatag
szenvedéssel élsz bent, rohansz tovább.
Ne félj, semmi baj, nem én kesergek:
többezernyi édes éj énekel
fülembe el nem múló szerelmet.
Csak immár lehunyt szemmel érlek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése