Komáromi János
kerestelek mindig
mióta megszületett a
Létező
azóta kerestelek
tudatom nem volt még
de már akkor
szerettelek
*
amikor még csak
sodródtunk a Véletlenek Viharában
minden részecske
fényében arcod láttam
amikor kigyúltak a
Lelkek Lángjai
már akkor akartam
hangod hallani
a Teremtés azonban
máshogy rendeltetett
ami összetartozott az
messzire vettetett
a Teljességnek akkor
nem volt még ideje
eszmélő ösztöneimnek
nem volt még ereje
de hiába volt a
távolság időben és térben
a Vágy megszületett
bárhol és bárhogyan is éltem
a törekvés egyre
hajtott kiteljesedni
a teljesség általunk
akart beteljesedni
*
kerestelek
mindenütt...
kerestelek
az imák elhaló
hangjában
kerestelek
a mindennapok zajában
kerestelek
földre-hulló tócsák
iszamós mélyében
kerestelek
a mindent elnyelő Idő
méhében
kerestelek
eszeveszett őrültként
egyre rohanva
kerestelek
sírva-kesergőként
soha fel nem adva
kerestelek
ott ahol lángoló
vágyaim széttéptek
kerestelek
ott ahol a nappalok
éjjé égtek
kerestelek
a remény utolsó
leheletében
kerestelek
a háborúkban és
békékben
kerestelek
önmagamban és
mindenki másban
kerestelek
bűnben és
feloldozásban
kerestelek
csendben és őrjítő
zajban
kerestelek
örömben és fojtogató
bajban
kerestelek
új életekben, új
alakokban
kerestelek
régi vágyakban, régi
halálokban
kerestelek
mindenütt...
*
végül egymásra talált
ami egymásért teremtetett
vakító villanás
kapcsolta össze ami csak együtt létezhetett
megszületett két
fél-létezésből az Egyetlenné Egységesült
ami összetartozott a
Teremtéskor, az ismét egyesült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése