Millei Lajos
Ölelkezés az ősszel
"Kóbor, szabad üvöltés az élet",
De néha, ha csend van,
Én akkor se félek.
Túlél majd család, rokon és barát,
Kiknek elloptam egy-egy
Boldog pillanatát.
A lidérces képzelet fájó lábú tánca
Pezsdíti vérem,
S pár kapcsolat románca
Ad erőt, hogy tűrjem a magányt,
És a könnyező lelkem
Az emlékek kendőjével
Néha megtöröljem.
Ősz van! Szememen köd, előtte pára,
Az elmúlás rásóhajt e szertelen
Világra,
De nem fáj, mert átsejlik e párán
A hívó végtelenség
A végesség határán.
De néha, ha csend van,
Én akkor se félek.
Túlél majd család, rokon és barát,
Kiknek elloptam egy-egy
Boldog pillanatát.
A lidérces képzelet fájó lábú tánca
Pezsdíti vérem,
S pár kapcsolat románca
Ad erőt, hogy tűrjem a magányt,
És a könnyező lelkem
Az emlékek kendőjével
Néha megtöröljem.
Ősz van! Szememen köd, előtte pára,
Az elmúlás rásóhajt e szertelen
Világra,
De nem fáj, mert átsejlik e párán
A hívó végtelenség
A végesség határán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése