Zelk Zoltán - Úgy tudlak téged

Zelk Zoltán

Úgy tudlak téged

Nem rejtőzhetsz el már tőlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartlak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vígasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem,
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S míly könnyű szívvel! Hisz tudom már
emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, körülöttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük
fölépíthetem az egészet.
…
Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam íme minden titkod.
Tudom félő lágy harapásod
S bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már,de téged.