Egyed Emese - Szavak útja

Egyed Emese

Szavak útja

ma már fogalmad sincs milyen kövek
között sarjadt a forrás hány öreg
és sarjadó jegenyenyár tövében
indult mint első tétova beszéd

nem tudod milyen sovány gyökerek közt
merre kanyargott kezdetben a csönd
ma már fogalmad sincs korábbi gyönge
beválthatatlan sóvárgásaidról

nem érted soraid nem érzed ízét
annak a régi víznek nyugtalan

utadnak fogy a medre fogy a partja
pallók korhadnak kötélhíd szakad le
ó titkaid visszhangos völgy kiadja
áldott köd száll a vajúdó helyekre

arcra buknak áttetszetlen habok
mocsárra váltja öbleit a szó
felöleled a hajnalt elhagyod
maradsz kiszáradt ajkú hírhozó