Radmila Markovic - Körkörösen

Markovic Radmila
Körkörösen

A meleg napsugár kihunyóban
vadulva lohol őszi süvítő széllel.
A látókör vastag ködbundába bújt.
Az út köve meleget nem nyújt.

Ráncos, vagy vén a lomb
messze múltnak vágyaival
egyenként vándorútra indul,
égig érő fák, intenek búcsút.

Ingadozó,

levegőbe
kapaszkodó

ágak
a múlt árnyából
körkörösen megvetett
fagyos ágyban szenderegve
erőt gyűjtenek a kikeletre.