Tokaji Márton
Jelenben élő múlt
Selyemben csavartad a
boldogságot,
a fiatalságom dédelgetett vágyait.
Soha nem kételkedtem benne, hogy
egyszer valóra válnak álmaink.
Akiket egymásnak teremt az élet,
jöhet, mehet, és bárhol élhet,
mert végül az origóhoz kell visszatérned,
s a sorsodat végig kell élned.
A múlt és jelen partjai között,
látogatóba jött hozzánk a kor.
Csigaházunknak csöndes magányában,
a sors szimfóniája most nekünk dalol.
Mint méheket a virágok illata
úgy csábit, bennünket az édes való,
s a jelenben élő múltunknak tengerén
úszik velünk az álomhajó.
a fiatalságom dédelgetett vágyait.
Soha nem kételkedtem benne, hogy
egyszer valóra válnak álmaink.
Akiket egymásnak teremt az élet,
jöhet, mehet, és bárhol élhet,
mert végül az origóhoz kell visszatérned,
s a sorsodat végig kell élned.
A múlt és jelen partjai között,
látogatóba jött hozzánk a kor.
Csigaházunknak csöndes magányában,
a sors szimfóniája most nekünk dalol.
Mint méheket a virágok illata
úgy csábit, bennünket az édes való,
s a jelenben élő múltunknak tengerén
úszik velünk az álomhajó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése