dr. Szeicz János
Álomból riadva
Félelemtől borzasan
riadok álmomból…
mint bányában, ha
kialszik a lámpa,
oly kormos-sötét künn
az éj.
Nyomaszt a jövőtlen
jövő réme!
Az élet elhagy, mint
régi ruhát
a gyorsan változó
hűtlen divat,
s az emberek is oly
gyorsan felednek.
Ki tegnap még komoly
szavakkal
tanított és intett,
néha verset írt,
holnap a feledés
bugyrába merül,
pedig még él.
Félelmetes a múló
idő,
s hogy mily gyorsan
fogynak a barátok.
Nem a vénség rémít,
hanem a mindent
ellepő magány.
Munkám hitemmel
együtt elfogyott,
most lassan agyamat
lepi a por,
ahogy pereg rá az idő
homokja,
mely múltamat és
boldogságom lopja.
Sorsom kiérdemelt büszke
szegénység,
mert kényszerre sem
hajolt gerincem,
így lettem végleg
felesleges.
http://m.youtube.com/watch?v=Cp-TvyOZDx0
VálaszTörlés