Szomorúfűz - Február - télutó

Szomorúfűz

Február - télutó

http://youtu.be/S-0nfYSnKDM

Szállingózik, hull a hó

Vastagodik a hótakaró

Hópelyheket fú a szél,

Vízfagyasztón itt a tél

Dideregnek a madarak

Jégcsipkések a kopár ágak

Jégvirág az ablaküvegen

Jeges felhők az égen

Még nincs vége a télnek, és bármeddig is tartson, nem örök.

A tél – remélve, az utolsót – kemény támadást indított. Havazás, hó, jég  – dermedt hideg, fölöttünk fagy, a vizeken jeges ár. Jegesek a reggelek, megfagynak, jéghártyába dermednek a nappali sugarak.

 A havon át szél zúg, kavarogva tűnik tova, a havat is összetorlasztva.

Most vastag hótakaró borít mindent. A hírekben halljuk: hófúvások, akadályok ország és világ szerte, de a téli sportok szerelmeseinek örömet nyújtva. Hósapkások az autók, a házak, a fák, a bokrok kesztyűt és vastag hópapucsot húztak, a lombtalan ágakon jégcsipkék díszelegnek. Vakít a hó, szinte számolhatóak a hópelyhek, most cidrizve örvénylenek a végtelenben, a februári hideg szélben kristálygyöngyökként libbenve. Az ablakon túl játszi hófüggönyt húz a sűrűn szárnyaló hópihe, fehérré varázsolva a tájat és az életünket is.

A hanyatló februári nap – ha mutatja magát - érdekessé varázsolja a horizontot.. Az éjszakai égbolton ezüst fényével csípősen bújik ki a hold.

Ez az időszak kicsit a szórakozásé, hiszen farsangi időszak van, de lelkünk mélyén már szárnyal a megújulás, az új kikelet, megolvasztva a jégüveget, a dermedtséget. Elhozva az újat, a természet ébredését.