2014. január 25., szombat

Pákozdi Sarolta - Tél a parkban



Pákozdi Sarolta

Tél a parkban

A park csendes,
hócsipkés bokrokra
korán leszáll az est.
Pőre faágak közt a szél keres
makacskodó faleveleket.
Leperegnek.
Üres padokon puha pihe párna,
alszik rajtuk szerelmesek álma.
Madárkák lábnyoma,
elejtett magok szirma,
A magány mintha sírna,
szomorú a csend,
köddel dereng
a hajnal.
A park lassan megtelik zajjal.
Tipegő öregek levegőznek,
pajkos gyerkőcök kergetőznek.
Hóember épül,
hólabda repül.
A téli élet éled, tavaszt ígérhet,
pihen a föld, erőt gyűjt,
a mag, gyökér,
felfrissül a tér.
Élvezd a csendet!
Gyűjtsön erőt a lelked,
meglásd, eljön a pezsdítő kikelet,
új szerelmek töltik meg a szíveket.
Zöldellő bokrokon virág virul,
hó helyett harmatkönny hull.
Szél táncol a falevelekkel,
madárdal hangverseny
kedvre derít - embert.
A park csendes,
a csend is zene,
hallanod kellene.

1 megjegyzés: