Ihász-Kovács Éva
Aranydióban
Aranydióban
Mikor a szerelemről szólok
arcod vázlata lobog föl szemeimben
Az eleitől-várt ezerszeres élmény
amiért érdemes volt megszületnem
Mert tulajdonképpen szívünk régtől-fogva
a várakozásé:
a világ mindenütt
tele van várakozókkal Nap mint nap
várunk taxira liftre egymásra
s egy-egy jó ebédre szóra is
valami nemesen-szépre
Mások gyerekre várnak:
szívükben olajággal
s növekvő graviditásuk simogatják
mikor azt hiszik senkise látja
van aki kályha melegre gondol
csontig-süvítő ég-peremén
én a szemedben-lobogó tüzeket összegezem
a szavadra várok a befagyott-ablakú csendben.
S körülölel ez a mindenütt-zsongó várakozás:
ez a társakat-örömöt-békét-kereső
sokaság rezdülete
mozdulatlanságig-figyelő szívek
bölcsőringású álma
Oltalmuk alatt keresem
pihegő szárnymozdulatod
ereszemig-repdeső teljesség madara
szép szerelem
Ne félj
Bezárlak a vasárnap-aranydiójába
mióta várok rád Istenem-mióta
mint valami óda lantosúl a lelkem
messze tengerre mentél Szerelmem
A kertben
itt a kertben ahol
két fenyő összehajol
s kopjafát ringat a szél
naponta itt vagyok veled
ne félj
csak a szívemet zengeti bánat
vasárnap volt Melyik vasárnap
Felette fenyőlombok
a boldog lét elimbolygott
száműzték KIRKÉ szigetére
virágzik Béke
én így hívom a virágokat
a föld alatt mélyretörő
iszapos bánat a lelkem
Bezárlak a vasárnap aranydiójába mióta nem vagy sárgul a lomb iszonyatos a bánat
a föld alatt mélyretörő
iszapos bánat a lelkem
Bezárlak a vasárnap aranydiójába mióta nem vagy sárgul a lomb iszonyatos a bánat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése