Fazekas Imre Pál - Te voltál - vagy

Fazekas Imre Pál

Te voltál – vagy

(imavers)

reményem mint lepke felszállt
és hiába múlt el sok nyár
szívemre a könnyes út járt
lepkeröptöm csillagra várt

alig hogy szemed rámtalált
nagy csodák zsongták léptedet
csend lett minden hangom megállt
felém égi fény lebegett

te a világ – tükör éke
mutatlak mindenki lássa
pillantásod a Föld fénye
te vagy a szép tündér- mása

kibontott hajad fénycsokra
a Hold ölel egy csillagot
rámtűző varázs ragyogva
az a perc mélyen hallgatott

ittunk egy korty nyarat ketten
csipogott ott két kismadár
forró válaszok szemedben
érett szerelmünk szomja már

imára tett csókok tüzén
titkos szentség ölelte át
csillogó áldó hang füvén
bennünk az életet halált

mosolygó ajkad szegletén
táncolt szerelmes villanás
repült a hangod könnyedén
kedves szemedből vallomás

életpergő szép jóság vagy
ahogy szerelembe estél
veled éled nyugszik a nap
Vénusz! legszebb szép te lettél

végtelen égre karcoltál
ihlet álmod bennem ér meg
egymás sorsának rajzoltál
költeményem költeményed

úgy szeretsz imádlak én is
mindegy az hogy hol mikor már
földön jársz mienk az ég is
tavaszunk mindig megtalál

te voltál vagy legszebb ének
szívünk lelkünk lobogója
együtt töltött csodás évek
virágszép illatozója

az érzelem hívó ajkán
boldogságunk megszületett
arany léptű időnk vállán
őrzöm talált életedet

Ámen