Fazekas Miklós - Hajnali séta a néma határban

Fazekas Miklós

Hajnali séta a néma határban

Rég letörött már fának az ága,
Reccsen a gallya talpam alatt,
Kis madaraknak otthona várja,
Hallani véli újra a dalt.
Csendes a nagy domb, szán nyoma látszik,
Gyermeke nincs még, néma a hó
Ágyban a kis-nép boldogan alszik,
Víg kacagása álmodozó.
De ímhol egy rejtező erdei ösvény,
Vén szemeimnek szinte titok,
Lombja sötétlik nagy terebélynek,
Százados tölgyek alszanak ott.

Lépek az úton, régi szívem húz,
Szép kicsi tisztás fénye elér,
Csillan-e még a tóban a pisztráng?
Gyors patakocska surran-e még?
Szép kicsi tisztás otromba tornya,
Szórva a sóder mind körüle,
Nagy a feszültség, zúgnak a drótok,
Élteti népét a néma zene.
Eltűnt a kis tó, szép patakocska,
Gyilkosok jártak lombok alatt,
Rendre megölték, mi ifjúkoromból,
Emlékeimben még megmaradt…