2016. augusztus 10., szerda

Szomorúfűz - Az ösvény végén



Szomorúfűz

Az ösvény végén ...

Elfeledhet már a világ,
de a szív sosem feled
Lelkem örökre szenved,
megriadva és rémülten
a végtelenbe futva
Éjszaka és nappal sajog,
csupa rejtély a sorsunk útja
Az ösvény végén ott a végzet,
nem feledek amíg élek

1 megjegyzés: